Víz keretirányelv

Az édesvíz életünk nélkülözhetetlen feltétele és mivel nem áll korlátlanul rendelkezésünkre, ahhoz, hogy a jövőben is mindenkinek megfelelő mennyiségben és minőségben juthasson, továbbá a folyók és tavak tájaink, életünk meghatározó elemei maradhassanak, komoly erőfeszítéseket kell tennünk a felszíni és a felszín alatti vizek megóvásáért, állapotuk javításáért.

Ez a felismerés vezetett az Európai Unió új vízpolitikáját meghatározó 2000/60/EK irányelv - hétköznapi nevén Víz Keretirányelv, vagy röviden VKI - kidolgozásához. Az Irányelv 2000. december 22-én lépett hatályba az EU tagországaiban, így az abban előírt célok elérése és az azok érdekében meghatározott feladatok végrehajtása az Európai Unióhoz való csatlakozása óta Magyarországra nézve is kötelező.

A Víz Keretirányelv célja, hogy 2015-re a felszíni és felszín alatti víztestek ún. „jó állapotba” kerüljenek, mely általános célkitűzés elemei a következők:

• a vizekkel kapcsolatban lévő élőhelyek védelme, állapotuk javítása,
• a fenntartható vízhasználat elősegítése a hasznosítható vízkészletek hosszú távú védelmével,
• a vízminőség javítása a szennyezőanyagok kibocsátásának csökkentésével,
• a felszín alatti vizek szennyezésének fokozatos csökkentése, és további szennyezésük megakadályozása,
• az árvizeknek és aszályoknak a vizek állapotára gyakorolt kedvezőtlen hatásainak mérséklése.

Látható, hogy a Keretirányelv szerint a „jó állapot” nemcsak a víz tisztaságát jelenti, hanem a vízhez kötődő élőhelyek minél zavartalanabb állapotát, illetve a megfelelő vízmennyiséget is. A VKI alapelve ugyanis, hogy a víz nem csak egy szokásos kereskedelmi termék, hanem alapvetően örökség is, amit ennek megfelelően kell óvni, védeni. A vízkészletek használata során ezért hosszútávon fenntartható megoldásokra kell törekedni.

A Keretirányelv céljaival és előírásaival alapvető szemléletváltozást jelent a vízgazdálkodás területén. Egyrészt mert komplex megközelítéssel (vízügyi, környezetvédelmi, természetvédelmi, társadalmi gazdasági, stb. szempontokat egyaránt figyelembe véve) igyekszik a vizek „jó állapot”-át elérni és a vizeket ebben az állapotban megtartani, másrészt mert mindezt nem csak az adott víztesthez közvetlenül kapcsolódva, hanem vízgyűjtő-szemlélettel teszi. Ez pedig különösen fontos egy olyan nemzetközi vízgyűjtőn, mint a Duna, amelyen a vizek használatának országhatáron átterjedő hatásai is lehetnek. Ezért a célkitűzések elérésének követelményeit a kisebb területi egységekből (rész-vízgyűjtőkből)  kiindulva, de a vízgyűjtő egészén kell koordinálni. A Víz Keretirányelv sikere tehát az uniós tagállamok, illetve a vízgyűjtőn osztozó országok együttműködésén, valamint a helyi szinten zajló széleskörű, de összehangolt lépések sorozatán és a társadalom aktív bevonásán múlik.

A Víz Keretirányelvről és a végrehajtás európai gyakorlatáról további információ a www.euvki.hu oldalon érhető el.